A csecsemők mozgásfejlődése



Aki Önökkel megosztja: Dr. Mammel Andrea


A csecsemők mozgásfejlődésének spirálján a színes sávok kezdő és végpontja mutatja azt az életkor tartományt,
amikor a gyermekek többsége ezt a fejlődési stádiumot eléri

Amikor az ideg- és izomrendszer a megfelelő fejlődési fokot eléri, akkor fejlődnek ki gyermekeinknél az ülés, mászás, járás fizikai készségek, mert ezekhez követelmény a megfelelő erő és összehangoltság:

  • a fejemelés hasonfekve: 1 - 1,5 hónaposan;
  • a mellkasemelés hasonfekve: 1,5 - 4 hónaposan;
  • háton fekvésből oldalra fordulás: 3 - 4 hónaposan;
  • a fenékemelgetés, mert a láb már elbírja a testsúly egy részét: 3,5 - 6 hónaposan;
  • az ülés segítség nélkül: 4,5 - 7,5 hónaposan;
  • az állás kapaszkodva: 5 - 10 hónaposan;
  • tárgy áthelyezése egyikből másik kézbe: 6 - 7 hónaposan;
  • a kúszás-mászás: 8 - 10 hónaposan;
  • az egyedül állás: 9,5 - 13,5 hónaposan;
  • a segítséggel járás: 11,5 - 13,5 hónaposan;
  • az önálló járás: 11,5 - 15 hónaposan.


  • A legtöbb csecsemő az ábrán látható sorrendben éri el a felsorolt mozgásfejlődési állomásokat, de vannak akiknél ez előbb vagy később következik be, sőt olyan babák is, akiknél egyes mozgásfejlődési lépcsők kimaradnak. Ennek okai legtöbbször a baba szülői gondozása során kialakult szokásokban, szemléletmódban rejlenek, amelyek a mozgásfejlődésre akadályként hatnak.

    Mozgásfejlődési akadályt jelenthet ha:

  • az 1. hónapban nem törekszünk a baba gerincét egyenes testhelyzetben tartó, stabil vízszintes alapra fektetésre, hanem gyakran - a gerincét erősen megterhelő - függőleges közeli vagy függőleges testhelyzetben tartjuk, gátolva ezzel a függőleges testhelyzetbe törekvés mozgásfejlődésre gyakorolt motiváló hatását is;


  • Ajánlott: vízszintesen hátunkon fekve a babát hasra fektetve mellkasunkra helyezni, így biztosítva a testközelséget.


  • a 2. hónapban a gyakran hasfájós, sírós babát sokszor felvesszük, kézben vagy ölben tartjuk - amihez gyorsan hozzászokik, - emiatt a szükséges időszakban nem tud kellően mozogni és később erre már nehezebben vehető rá;


  • Ajánlott: napközben a babát gyakran hasra fektetni, mert miközben próbálgatja izmait és végtagjai mozgatását, erősödnek hátizmai, karizmai és a nyakának hátsó része is, s eközben feküdjünk mellé vagy hason vele szembe a testközelség megteremtése végett.


  • a 3. hónapban fentről jövő ingerekkel, a babatornázó felső részére akasztott játékok túl gyakori használatával vagy a baba kiságyába felülről belógatott játékokkal, a baba gyakori felvételével, hosszan ölben, kézben tartásával gátoljuk az esedékessé vált oldalra fordulást, oldal irányú mozgást, amely később a finommozgások és az írás fejlődésének problémáiban jelentkezhet;


  • Ajánlott: gyermekünk játékait a kiságy oldalára függeszteni, a játékidő nagyobb részében a babatornázó oldalaira akasztani, játszószőnyegen mindkét oldala mellett elhelyezni, az oldalra fordulás elősegítése végett, játék közben ugyanezen okból mellé - és ne vele szemben - feküdjünk és onnan beszéljünk hozzá. A hason fekvésből oldalra fordulás - felügyelet melletti - gyakorlását a baba napi többszöri(4-5) hasra fektetésével segítsük elő. Ebben az időszakban csökkentsük az oldalra fordulást akadályozó eszközök - mint a pihenőszék, babakagyló, hordozó - használatát.


  • baba nyúla 4. hónapban már nyúlni, fordulni, célirányos mozgást végezni képes babát nem engedjük önállósulni, hanem helyette minduntalan elvégezzük ezeket a mozgásokat, őt segítve, kiszolgálva, egyben a fejlődést akadályozva;


  • Ajánlott: elkerülni a segítségnyújtást, ha oldalra fordulás közben a keze elakad, hanem hagyni kell, hogy maga ismerje fel és oldja meg a felmerült probémát, - még ha eközben fáj is érte a szívünk, - így nemcsak mozgásélménye és sikerélménye lesz, de gyakorolni képes a tanulást és a problémamegoldást is.


  • az 5. hónapban esedékes kúszás-mászás - ami az egyik legfontosabb mozgásfejlődési lépcső, amely a későbbi életkorokra is kihatással van, - helyett már erőltetjük az ülést pihenőszék, rugós hinta stb. segítségével, pedig a csecsemő izomzata még nem elég erős ennek a testhelyzetnek a megtartásához ahelyett, hogy hagynánk, saját maga jusson el idáig;


  • Ajánlott: teret biztosítani a mozgásigényének a gyerekszoba erre a célra szabaddá tett részén, a mozgásra motiváló játékainak fokozatosan egyre távolabbra helyezésével, mind hosszabb "mászótúrákra" késztetni, ugyanakkor törekedni arra, hogy egyre kevesebbet tartózkodjon a járókájában, kiságyában.


  • a 6. hónapban helytelenül (rugdalózóba, szoknyába, mozgást gátló öltözetbe) öltöztetjük kisdedünket, akadályozva ezzel szabad mozgásában (a mászásban), s a térdén, testén húzódó ruházat miatt nem nyer helyes információt a mozgásról, a mozgásérzetről;


  • Ajánlott: a kúszáshoz, a négykézláb mászáshoz praktikus, két részes, külön alsó és felső részből álló ruhába öltöztetni kisgyermekünket, ami nem gátolja mozgásában.


  • a 7. hónapban nem adunk elég nagy teret a baba számára a kúszás-mászás gyakorlására, - ami a hátizomzat megerősödését és a későbbi tanulási nehézségek megelőzését szolgálja, - ezért a mászás csak rövid ideig tart vagy ki sem alakul, hanem járókába, kiságyba zárjuk elősegítve ezzel a felkapaszkodás lehetőségét az amúgy is függőleges motivációs irányú kicsiknek;


  • Ajánlott: nagy helyet biztosítani a babának a zavartalan mászás elősegítése érdekében, felkapaszkodási lehetőség kerülésével vagy távol helyezésével.


  • a 8. hónapban már önállóan ülni és az ülőegyensúlyt stabilizálni tudó babát gyakran ülő testhelyzetbe hozzuk, kitámasztjuk, s ezzel a gerincét túlterheljük ahelyett, hogy hagynánk önállóan üljön fel és csak addig maradjon ebben a testhelyzetben amíg a hátizmai ezt bírják;


  • Ajánlott: nem erőltetni az ülést, hanem megvárni a baba önálló felülését, amikor már hátizmai olyan erősek, hogy meg tudják tartani, helyette inkább mászást igénylő játékokat játszani, pl. labdagurítást utánmászással, különböző akadályokon átmászást, szék-, és asztallábak kerülgetését.


  • a 9. hónapban siettetjük a baba állásának elérését az ő álló testhelyzetbe húzásával, az állást elősegítő játékokkal, amely a lábboltozat fokozott terhelődését idézi elő és későbbi lábstatikai betegségek okozója lehet, ahelyett, hogy kivárnánk a baba önálló felállását;


  • Ajánlott: kivárni amíg a baba magától feláll, majd hagyni, hogy maga ismerje fel az álló helyzetből leülés módját, amire sor is kerül, amint az állás már fárasztó lesz számára.


  • a 10-11. hónapban siettetjük a baba járásának megkezdését, a kézen fogva sétáltatással, járást segítő eszközök, - bébikomp, babasétáltató szék, guruló, járást segítő játékok, - használatával, amelyek nem szolgálják a fiziológiás járás és a normál egyensúly kialakulását, hanem a korai járatással együttjáró lábboltozat túlterhelődést, a boka befelé dőlését, a nem megfelelő járáskép - nem a lábujjhegyről, hanem a belső talpélről történő elrugaszkodás vagy lábujjhegyen járás - kialakulását idézhetik elő;


  • Ajánlott: az erőltetett járástanítás helyett, az önálló járás kialakulását mindenféle sürgető - "a szomszédék gyereke már jár pedig fiatalabb" - érzés nélkül kivárni és a testmozgást, a mozgás fejlődését leleményesen elősegíteni.


  • a 12. hónapban már sokat és jól mozgó babát túlzott féltéssel eltiltjuk az általunk veszélyesnek ítélt nehezített mozgásoktól, a fára-, létrára mászástól, a lépcsőn járástól, a bizonytalan felületen járástól, ezért nem tanulja meg ezt időben, mozgásügyesége csökken, a balesetveszély nő, ilyen körülmények között félni fog.


  • Ajánlott: biztonságos körülményeket teremtve, - mint a baba nyomában járó védőangyal, - aggodalmaskodás nélkül, lehetőséget adni kisgyermekünknek minél sokoldalúbb mozgás kipróbálására, hogy egyre ügyesebb és - ebből eredően - bátrabb lehessen.

    Vissza az kezdőoldalhoz Előre a Magzatfejlődés oldalhoz
    Utoljára frissítve: 2015.07.07.
    Webdesign: