A torok hátsó részén egy folyamatosan működő védelmi rendszer található, amely a szájüreg felől nézve, a garatívek között látható
torokmandulákból, a nyelvgyöki mandulákból, az orrgaratban elhelyezkedő orrmandulából és a nyálkahártyában lévő apró nyiroktüszőkből áll. Ez a gyűrűszerű védelmi vonal észleli és jelzi elsőként gyermekünk szervezete számára, hogy betegséget okozó anyagok, kórokozók jutottak a torokba. Ez a védelmi rendszer az orr-, és
torokmandula duzzanatán keresztül fejti ki szervezet-védő tevékenységét, amely különösen kisgyermekkorban fokozottan fontos. Az orr- és torokmandula duzzanata - egyebek mellett - hozzájárul a légutak beszűküléséhez és ezáltal a szájlégzés kialakulásához. Mivel a torokmandula és az orrmandula egyaránt a garat része, ezért gyakran nevezik mindkettőt - félreérthető módon - garatmandulának.
Tünetei: általában magas
láz, főként nyeléskor égő érzés, fájdalom a garatban (ami a fülekbe is sugározhat), mindkét oldalon fájdalmas nyirokcsomó duzzanat, a mandulák duzzadtak, belöveltek,
lepedékes bevont nyelv, a mandulákon és a garatban a többi nyirokszövet felszínén sárgás lepedék, ami gyakran tüszős jellegű (nyomásra sűrű anyag préselhető ki a mandulákból), az egész nyálkahártya vérbő, bűzös lehelet, rossz közérzet.
Okozója: legtöbbször Streptococcus baktériumok, ritkábban Staphylococcus vagy Pneumococcus baktériumok. Haemophylus influenzae, Coli-baktérium, de vírusfertőzés is lehet. A Streptococcus baktérium egyik alfaja okozza a skarlátot, amely tulajdonképpen egy bőrkiütéssel kísért mandulagyulladás, amelynél a kórokozó méreganyaga másodlagos veszélyt jelent a szívre, az izületekre és a vesére.
Lefolyása: általában egy hét alatt meggyógyul, de következtében
légzési nehézség,
arcüreggyulladás,
középfülgyulladás,
gége oedema alakulhat ki. Gyakran 4-6 hetes tünetmentes időszak után
reumás láz,
szívizom-, szívburokgyulladás,
akut vesegyulladás jelentkezhet szövődményként.
A
torokmandula gyulladás többnyire a leggyakoribb gyermekbetegség
(leggyakrabban a 3-10 éves korosztályban fordul elő), az esetek 80%-ában a
vírusos eredetű nátha következtében, annak
szövődményeként jön létre. Náthás állapotban, az eldugult orr miatt kialakuló szájlégzés során, a torok nyálkahártyája, a torokban lévő nyirokelemek begyulladnak, majd a nyakon található nyirokcsomók megduzzadnak és tapintásra érzékennyé válnak.
Ez többnyire láz nélkül, legfeljebb hőemelkedéssel járó, néhány nap alatt lezajló folyamat, ezért gyakran a nyaki nyirokmirigy duzzanat az első jele a torokban játszódó gyulladásnak. A betegség lefolyása enyhe, ezért a nyálkahártya nedvesítését szolgáló sok meleg folyadék fogyasztásán, az ajánlott mennyiségű természetes vitamínbevitelen és a nyaki nyirokcsomók meleg vizes borogatásán túlmenően nem szükséges hatékony gyógyszeres kezelés alkalmazása a gyógyuláshoz.
A
torokmandula önálló, baktérium okozta megbetegedése, gyulladása, az előbbinél sokkal ritkábban, az esetek 20%-ában fordul elő. A torok hátsó részében őrként vigyázó torokmanduláknak fontos védelmi szerepe van a szervezet megvédésében. Az első jelzőrendszerként működő torokmandulák a szivacsos állományukba jutó idegen anyagot elpusztítják vagy információt küldenek a többi imunszervhez. Ezek elsősorban kisgyermekkorban fontosak, de mindaddig jelentős a szerepük, amíg képesek az állományukba begyűjtött kórokozókat megsemmisíteni.
A
tüszős mandulagyulladás kialakulása során a torokmandulák járataiba jutott baktériumok hatására a
mandulák felszíne vörös lesz,
megduzzadnak,
járataikban gennyes váladék képződik, ami a
mandulák felszínén sok fehér pont alakjában jelenik meg. Később ezek a fehér pontok összeolvadva
sárgásfehér lepedéket képeznek. Az áll alatti nyirokcsomók megduzzadnak és részt vesznek a gyulladás továbbterjedésének megakadályozásában. A betegség gyakori velejárója a napokig tartó magas láz, amely az antibiotikumos kezelés ellenére sem csillapul. A tüszős mandulagyulladás legtöbbször a kisgyermekeket - náluk többnyire az orrmandulát is, - és a fiatal felnőtteket érinti.
Tüszős mandulagyulladás esetén javasolt:
a torokváladék bakteriológiai vizsgálata, leoltása (a diftéria kizárásához),
a vizeletvizsgálat (a vesebetegség kizárásához),
és a mennyiségi vérkép, amely mutatja a bakteriális fertőzésre utaló fehérvérsejtszám növekedést (a mononucleosis kizárásához).
A szülők részéről gyakran jelentkező panasz gyermekük manduláinak felszínén - gyulladásmentes, láztalan állapotban is - látható néhány fehér folt. Ezek nem tüszők és nem is a mandulagyulladás tünetei. A mandulák járataiban rekedt ételmaradék vagy hámtörmelék igazában nem veszélyes. Ez legtöbbször önmagától kilökődik. Tartósan a mandulák járataiban maradva - az ebben megragadt kórokozók által, -
kellemetlen szájszag okozója lehet.
Kezelése: Elsősorban tüneti kezelés. Nagyon fontos a betegség kezdetén az
izzasztás, gyermekünk számára az
ágynyugalom biztosítása, a
bőséges folyadékfogyasztás, a gyakori
toroköblögetés, a fájdalmas gyulladást csökkentő vizes
torokborogatás, az
inhalálás, valamint a
fájdalom- és lázcsillapítás. Kisgyermekeknél meleg tej, meleg tea, meleg kakaó, meleg levesek fogyasztása javasolt, a fájdalmas nyelés elkerülésére az ételek pépesítése ajánlott. Vírusfertőzés esetén antibiotikumos kezelés szükségtelen, de bakteriális fertőzésnél - a szövődmények megelőzése végett, - szükség van antibiotikumos kezelésre. Ép immunrendszerű gyermekeknél ez legalább 8-10 napon át tartó, nagy adagban adott penicillin kúrát jelent. Az időben elkezdett penicillinterápia gyakorlatilag megszünteti a reumás láz okozta szív és veseszövődmények veszélyét. Ha gyermekünk penicillinre túlérzékeny, gyógyítására orvosa más antibiotikumot rendel.
A
mandulaműtét szükségességének eldöntéséhez fontos az orvos számára - annak ellenére, hogy az ismétlődő gyulladás jól felismerhető jeleket hagy a mandulán, - a hiteles kórtörténet megismerése, vagyis képet alkotnia a szülőtől kapott információk alapján arról, hogy gyermekének az elmúlt időszakban milyen gyakran volt ismétlődő mandulagyulladása. Ugyancsak fontos a betegség lefolyása, jellemzői alapján a
mandulagyulladást a torokgyulladástól pontosan megkülönböztetni. Az
évente legalább négyszer-ötször előforduló
gennyes mandulagyulladás már felveti a mandulaműtét szükségességét, mert az egyes megbetegedések közötti időszakban a gyermekek fizikai állapota nehezen javul és étvágya is rossz. Ritkán előforduló szövődmény a mandula körül kialakuló tályog. A gyógyszeres kezelés ilyenkor már nem elég, azonnali gyermek-fül-orr-gége szakorvosi beavatkozás válik szükségessé.