Aki Önnek tanácsot ad: Dr. Mammel Andrea

A torok hátsó részén egy folyamatosan működő védelmi rendszer található, amely a szájüreg felől nézve, a garatívek között látható torokmandulákból, a nyelvgyöki mandulákból, az orrgaratban elhelyezkedő orrmandulából és a nyálkahártyában lévő apró nyiroktüszőkből áll. Ez a gyűrűszerű védelmi vonal észleli és jelzi elsőként gyermekünk szervezete számára, hogy betegséget okozó anyagok, kórokozók jutottak a torokba. Ez a védelmi rendszer az orr-, és torokmandula duzzanatán keresztül fejti ki szervezet-védő tevékenységét, amely különösen kisgyermekkorban fokozottan fontos. Az orr- és torokmandula duzzanata - egyebek mellett - hozzájárul a légutak beszűküléséhez és ezáltal a szájlégzés kialakulásához. Mivel a torokmandula és az orrmandula egyaránt a garat része, ezért gyakran nevezik mindkettőt - félreérthető módon - garatmandulának.

Tünetei: általában magas láz, főként nyeléskor égő érzés, fájdalom a garatban (ami a fülekbe is sugározhat), mindkét oldalon fájdalmas nyirokcsomó duzzanat, a mandulák duzzadtak, belöveltek, lepedékes bevont nyelv, a mandulákon és a garatban a többi nyirokszövet felszínén sárgás lepedék, ami gyakran tüszős jellegű (nyomásra sűrű anyag préselhető ki a mandulákból), az egész nyálkahártya vérbő, bűzös lehelet, rossz közérzet.

Okozója: legtöbbször Streptococcus baktériumok, ritkábban Staphylococcus vagy Pneumococcus baktériumok. Haemophylus influenzae, Coli-baktérium, de vírusfertőzés is lehet. A Streptococcus baktérium egyik alfaja okozza a skarlátot, amely tulajdonképpen egy bőrkiütéssel kísért mandulagyulladás, amelynél a kórokozó méreganyaga másodlagos veszélyt jelent a szívre, az izületekre és a vesére.

Lefolyása: általában egy hét alatt meggyógyul, de következtében légzési nehézség, arcüreggyulladás, középfülgyulladás, gége oedema alakulhat ki. Gyakran 4-6 hetes tünetmentes időszak után reumás láz, szívizom-, szívburokgyulladás, akut vesegyulladás jelentkezhet szövődményként.

A torokmandula gyulladás többnyire a leggyakoribb gyermekbetegség (leggyakrabban a 3-10 éves korosztályban fordul elő), az esetek 80%-ában a vírusos eredetű nátha következtében, annak szövődményeként jön létre. Náthás állapotban, az eldugult orr miatt kialakuló szájlégzés során, a torok nyálkahártyája, a torokban lévő nyirokelemek begyulladnak, majd a nyakon található nyirokcsomók megduzzadnak és tapintásra érzékennyé válnak. Ez többnyire láz nélkül, legfeljebb hőemelkedéssel járó, néhány nap alatt lezajló folyamat, ezért gyakran a nyaki nyirokmirigy duzzanat az első jele a torokban játszódó gyulladásnak. A betegség lefolyása enyhe, ezért a nyálkahártya nedvesítését szolgáló sok meleg folyadék fogyasztásán, az ajánlott mennyiségű természetes vitamínbevitelen és a nyaki nyirokcsomók meleg vizes borogatásán túlmenően nem szükséges hatékony gyógyszeres kezelés alkalmazása a gyógyuláshoz.

A torokmandula önálló, baktérium okozta megbetegedése, gyulladása, az előbbinél sokkal ritkábban, az esetek 20%-ában fordul elő. A torok hátsó részében őrként vigyázó torokmanduláknak fontos védelmi szerepe van a szervezet megvédésében. Az első jelzőrendszerként működő torokmandulák a szivacsos állományukba jutó idegen anyagot elpusztítják vagy információt küldenek a többi imunszervhez. Ezek elsősorban kisgyermekkorban fontosak, de mindaddig jelentős a szerepük, amíg képesek az állományukba begyűjtött kórokozókat megsemmisíteni.

A tüszős mandulagyulladás kialakulása során a torokmandulák járataiba jutott baktériumok hatására a mandulák felszíne vörös lesz, megduzzadnak, járataikban gennyes váladék képződik, ami a mandulák felszínén sok fehér pont alakjában jelenik meg. Később ezek a fehér pontok összeolvadva sárgásfehér lepedéket képeznek. Az áll alatti nyirokcsomók megduzzadnak és részt vesznek a gyulladás továbbterjedésének megakadályozásában. A betegség gyakori velejárója a napokig tartó magas láz, amely az antibiotikumos kezelés ellenére sem csillapul. A tüszős mandulagyulladás legtöbbször a kisgyermekeket - náluk többnyire az orrmandulát is, - és a fiatal felnőtteket érinti.

Tüszős mandulagyulladás esetén javasolt:

a torokváladék bakteriológiai vizsgálata, leoltása (a diftéria kizárásához),

a vizeletvizsgálat (a vesebetegség kizárásához),

és a mennyiségi vérkép, amely mutatja a bakteriális fertőzésre utaló fehérvérsejtszám növekedést (a mononucleosis kizárásához).

A szülők részéről gyakran jelentkező panasz gyermekük manduláinak felszínén - gyulladásmentes, láztalan állapotban is - látható néhány fehér folt. Ezek nem tüszők és nem is a mandulagyulladás tünetei. A mandulák járataiban rekedt ételmaradék vagy hámtörmelék igazában nem veszélyes. Ez legtöbbször önmagától kilökődik. Tartósan a mandulák járataiban maradva - az ebben megragadt kórokozók által, - kellemetlen szájszag okozója lehet.

Kezelése: Elsősorban tüneti kezelés. Nagyon fontos a betegség kezdetén az izzasztás, gyermekünk számára az ágynyugalom biztosítása, a bőséges folyadékfogyasztás, a gyakori toroköblögetés, a fájdalmas gyulladást csökkentő vizes torokborogatás, az inhalálás, valamint a fájdalom- és lázcsillapítás. Kisgyermekeknél meleg tej, meleg tea, meleg kakaó, meleg levesek fogyasztása javasolt, a fájdalmas nyelés elkerülésére az ételek pépesítése ajánlott. Vírusfertőzés esetén antibiotikumos kezelés szükségtelen, de bakteriális fertőzésnél - a szövődmények megelőzése végett, - szükség van antibiotikumos kezelésre. Ép immunrendszerű gyermekeknél ez legalább 8-10 napon át tartó, nagy adagban adott penicillin kúrát jelent. Az időben elkezdett penicillinterápia gyakorlatilag megszünteti a reumás láz okozta szív és veseszövődmények veszélyét. Ha gyermekünk penicillinre túlérzékeny, gyógyítására orvosa más antibiotikumot rendel.

A mandulaműtét szükségességének eldöntéséhez fontos az orvos számára - annak ellenére, hogy az ismétlődő gyulladás jól felismerhető jeleket hagy a mandulán, - a hiteles kórtörténet megismerése, vagyis képet alkotnia a szülőtől kapott információk alapján arról, hogy gyermekének az elmúlt időszakban milyen gyakran volt ismétlődő mandulagyulladása. Ugyancsak fontos a betegség lefolyása, jellemzői alapján a mandulagyulladást a torokgyulladástól pontosan megkülönböztetni. Az évente legalább négyszer-ötször előforduló gennyes mandulagyulladás már felveti a mandulaműtét szükségességét, mert az egyes megbetegedések közötti időszakban a gyermekek fizikai állapota nehezen javul és étvágya is rossz. Ritkán előforduló szövődmény a mandula körül kialakuló tályog. A gyógyszeres kezelés ilyenkor már nem elég, azonnali gyermek-fül-orr-gége szakorvosi beavatkozás válik szükségessé.